Turcsányi Elek: Színész a színjáték után

Ki voltam ifjú és bohó,
Vagyok ma vén, kihült kohó.

Koholtam lázas terveket,
Most eldobom e terheket.

Nekem már nem kell semmise,
Se nő, se pap, se szentmise.

Csak napsütés, csak fellegek,
Csak néhány jó szó kellenek.

Az élet fürge - elszalad,
Utánnafutnod nem szabad.

Én már csak lassan lépkedek,
Ha szépet látok, kétkedek.

Ha lassan lépek, ha futok,
Egyformán egy helyre jutok.

S megáll a szív, a kéz, a láb,
Ha egyszer nem birod tovább.

Riadtan görnyedsz össze, mint
Kinek halvány remény sem int.

Fáradtan, félszegen, bután:
Szinész a szinjáték után.