Egyszer majd születik egy fiam, és én mindent másképp fogok
csinálni. Három éves korától azt hajtogatom: „Édesem! Nem kell, hogy mérnök
legyél! Nem kell, hogy jogász legyél! Nem fontos, mi lesz a foglalkozásod,
amikor felnősz. Szeretnél patológus lenni? Egészségedre! Sportkommentátor?
Parancsolj! Bohóc egy bevásárlóközpontban? Kiváló választás!”
És amikor harminc lesz, odajön majd hozzám ő, ez az izzadt,
kopaszodó bohóc szétkent sminkjével az arcán, és azt mondja: „Anya! Harminc
éves vagyok! Bohóc vagyok egy bevásárlóközpontban! Ilyen életet akartál nekem?
Mégis mire számítottál, anya, mikor azt mondtad, hogy a diploma nem fontos? Mit
akartál, amikor a matematika korrepetálás helyett kiengedtél a srácokkal az
udvarra?
Én pedig ezt válaszolom: „Édesem, de hát én rád
hagyatkoztam, nem akartam nyomást gyakorolni rád! Nem szeretted a matematikát,
a kisebb gyerekekkel szerettél játszani.” Mire ő ezt mondja majd: Én nem
tudtam, hová vezet ez, gyerek voltam, nem tudtam dönteni, de te, te, te
tönkretetted az életemet! – és letörli koszos ingujjával az elmosódott rúzst.
És akkor én ránézek és azt mondom: „Most jól figyelj. A világon kétféle ember
van: az egyik él, a másik meg keresi a bűnbakot. Ha nem érted ezt, akkor egy
komplett idióta vagy.”
Erre felkiált majd, és elájul. A pszichoterápiás kezelés
nagyjából öt évig fog tartani.
Vagy nem így lesz. Egyszer majd születik egy fiam, és én mindent
másképp fogok csinálni. Három éves korától azt hajtogatom: „Ne légy hülye,
Vologya, gondolj a jövődre, ha nem akarsz egész életedben egy call-centerben
dolgozni.”
És amikor harminc lesz, odajön majd hozzám ő, ez az izzadt,
kopaszodó informatikus, mély árkokkal az arcán, és azt mondja: „Anya! Harminc
éves vagyok. A Google-nál dolgozom. Napi 20 órát robotolok, anya! Családom
nincs. Mire számítottál, mikor azt mondtad, hogy a jó munka boldoggá tesz
engem? Mit akartál elérni, mikor arra kényszerítettél, hogy a matematikát
tanuljak?”
Én pedig ezt válaszolom: „Drágám, de hát én azt akartam,
hogy legyen használható felsőfokú végzettséged! Hogy legyenek lehetőségeid,
drágám!” Mire ő ezt feleli: „A francba a lehetőségekkel, ha egyszer boldogtalan
vagyok, anya! Megyek a bevásárlóközpontban a bohócok közt, és irigyelem őket!
Ők boldogok! Én is ott állhatnék, de te, te, te tönkretetted az életemet!” – és
megtörli a szemüvegét. És akkor én felállok, figyelmesen ránézek majd, és azt
mondom: „Most jól figyelj. A világon kétféle ember van: az egyik él, a másik
meg keresi a bűnbakot. Ha nem érted ezt, akkor egy komplett idióta vagy.”
Erre felkiált majd, és elájul. A pszichoterápiás kezelés
nagyjából öt évig fog tartani.
Vagy nem így lesz. Egyszer majd születik egy fiam, és én
mindent másképp fogok csinálni. Három éves korától azt hajtogatom: „Nem azért
vagyok, hogy bármit hajtogassak. Azért vagyok, hogy szeresselek. Menj apádhoz,
drágám, és kérdezd őt. Én nem akarok beleszólni.”
És amikor harminc lesz, odajön majd hozzám ő, ez az izzadt,
kopaszodó filmrendező, közép-oroszországi bánattal a szemében, és azt mondja:
„Anya! Harminc éves vagyok. Harminc éve küzdök, hogy figyelj rám! Tíz filmet és
öt színdarabot szenteltem neked! Írtam rólad egy könyvet, anya! Úgy látom, téged
ez nem érdekel. Miért nem mondtad meg soha a véleményedet? Miért küldtél
folyton apához?”
Én pedig ezt válaszolom: „Drágám, de hát én nem akartam
semmit eldönteni helyetted! Egyszerűen szerettelek téged, drágám, a tanácsokat
meg apád intézi. Mire ő ezt feleli: „A francnak kellenek apa tanácsai, ha
egyszer téged kérdeztelek, anya! Egész életemben a figyelmedért küzdök.
Megőrjítesz, anya! Mindent képes lennék odaadni, csak legalább egyszer,
legalább egyszer megtudnám, hogy mit gondolsz. A hallgatásoddal, az elszigeteltségeddel
te,te,te tönkretetted az életemet!” – és színpadiasan a homlokához emeli a
kezét. És akkor én felállok, figyelmesen ránézek majd, és azt mondom: „Most jól
figyelj. A világon kétféle ember van: az egyik él, a másik meg folyton vár
valamit. Ha nem érted ezt, akkor egy komplett idióta vagy.”
Erre felkiált majd, és elájul. A pszichoterápiás kezelés
nagyjából öt évig fog tartani.
Lazuljatok el, mindegy, hogy mennyire próbáltok tökéletes
anyák lenni, a gyerekeiteknek mindig lesz mit mondani a pszichológusnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése