Szabó T. Anna: Szabadszállás

Szabadesés a gyűlöletbe.
A ráció ernyője nem véd.
Szabadesés a félelembe.
Zuhansz, mert nem nyílt ki az elméd.
Szívedre hallgass? A szív csukva.
Harag, hatalom, hon, határ, hit.
Lefele. Hogy meddig, ki tudja.
Ha rettegsz, elhiszel akármit.

Mert fenn megmondták, mit kell tenni:
ugrani. Csukott szemmel. Ennyi.

"Az ég alatt, hol minden ember
egyenlő": "mind csalódik végül".
Szabadsággal és szeretettel?
Gravitáció húzza, szédül.
Légszomj. Nincs mód már párbeszédre.
Szabad szállás helyett a fent-lent.
Lenéz, felnéz. Hogy szembe? Vége.
Megbocsátás? A vonat elment.

A félelem mindenkit elnyűtt.
Teher. Mi vagy ők. Nincsen együtt.

"Aki követ hajít utánad,
hajíts te vissza kenyeret..."
Szabad szállásod lesz e század
vagy megint rabság fenyeget?
De"ha majd minden ember tántorog..."?
"A gyereknek kél káromkodni kedve."
Ki néz le bátran? Csak a nyelv forog,
örvénybe szédít, hörgő őrületbe.

Aki zuhan, az hogyan legyen józan?
Jó: nem hiszek a gravitációban.