Van egy kis paradicsommadaram,
akit mindig szeretek,
mert széles karimájú kalapban jár, mégis látom tőle a napot,
ott ragyog abban a félholdas szemében,
mert amíg minden tollát kisuvikszolja,
addig én az előszobában győzelmi indulókat énekelek,
mert úgy tud berobogni a lakásunkba, mintha a boldogság érkezett volna meg,
mert egész nap csicsereg, én mégis várom a másnapot,
mert amikor behussan, nem értem, miért szenvedek a zivataroktól,
és még sok okhatározói mellékmondatot fel tudnék sorolni,
de sohasem a nyelvtan a lényeg,
hanem az, hogy szeretem,
és ezt ma is elmondom neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése