Nemes Nagy Ágnes: Tavaszi felhők

Bodzavirágból, bodzavirágból
hullik a, hullik a sárga virágpor.

Fönt meg a felhők szállnak az égen,
bodzafehéren, bodzafehéren.

Szállj, szállj felhő,
pamacsos,
hullj le, te zápor,
aranyos,
hullj le, te zápor,
égi virágpor,
égen nyíló bodzavirágból.

Demény Péter: Bálint-nap

Van egy kis paradicsommadaram,
akit mindig szeretek,
mert széles karimájú kalapban jár, mégis látom tőle a napot,
ott ragyog abban a félholdas szemében,
mert amíg minden tollát kisuvikszolja,
addig én az előszobában győzelmi indulókat énekelek,
mert úgy tud berobogni a lakásunkba, mintha a boldogság érkezett volna meg,
mert egész nap csicsereg, én mégis várom a másnapot,
mert amikor behussan, nem értem, miért szenvedek a zivataroktól,
és még sok okhatározói mellékmondatot fel tudnék sorolni,
de sohasem a nyelvtan a lényeg,
hanem az, hogy szeretem,
és ezt ma is elmondom neki.

Varró Dániel: Feleségem ha felmegy a facebookra....

Feleségem ha felmegy a facebookra,
ott a seggét mindenkinek szétrúgja.
Jaj annak, ki arra bármit nyelvtanilag helytelenül riposztol,
mit az én kis feleségem a facebookon kiposztol!

Harciasan népnevel és hitoktat,
szellemi és nyelvi fölényt fitogtat,
nem tűri, hogy egyetlen kis vesszőhiba megtorlatlan maradjon,
notórius nyelvtannáci az én édes galambom.

Bámulom őt szerelemtől kamaszon,
feleségem virtuális amazon,
pengeéles szarkazmusát feje fölött suhogtatva lépeget,
és
mellékesen megnézi a vicces cicás képeket.

Feleségem monitorján három csetbox van nyitva,
boldog, kinek küld egy szmájlit kék-fehér kis ablakába kattintva.
Én meg csak itt búslakodok magamba,
senki nem ír az üzenőfalamra,
úgy kisírom emiatt a szemeimet, kisangyalom, reggelre,
hogy
a facebookon még a saját asszonykám se taggel be.