Menjetek csak el tőlem, ti kedves jóbarátok,
fordítsatok hát hátat, mint áldásnak az átok,
megbotlottam, hát nyilván belém kell rúgjatok ti,
tiszta Tátra-tüdőtökből most fújjatok ki.
Menjetek csak el tőlem, ti kedves jóbarátok,
hogy rágná ki az illem azt a gyönyörű szátok,
a formaság legyen majd hűtlen tihozzátok,
mikor képmutatásotok lovasszobrává váltok.
Menjetek csak el tőlem, ti kedves jóbarátok,
míg én szívem közül majd kiszedem a mákot,
ti bólogassatok, mint akik mindent tudnak,
csak ha nem kellene, éppen akkor alusznak.
Menjetek csak el tőlem, ti kedves jóbarátok:
hiszen ti nem öleltek, hiszen ti csak vadásztok,
azt lesitek, hibát vajon mikor találtok,
mély sebből egy halált vajon mikor csináltok.
Menjetek csak el tőlem, ti kedves jóbarátok,
Isten majd meghallgatja a ti jámbor imátok,
sajnálom, hogy kezemet sokszor megfoghattátok:
nem tudtam, hogy titokban a lelkem felfalnátok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése