Lackfi János: Bejegyzések a Jézus és tanítványai csoportból

Hali! Járt vki a BEVEZETÉS A VÍZENJÁRÁSBA 2. kurzusra? Van hozzá jegyzet vagy könyv? Lécci! Én még a tanárt se láttam életemben, mondják, egy szakállas fószer, de olyanból minden tanszéken van vagy száz, meg sem ismerem a vizsgán!

Srácok, TESCO-nál nem jártok? Főni az öt kenyér-két hal kombóra esküszik, ennyiből kéne megetetni ötezer férfit meg a hozzájuk való csatolt részeket. Nemtom, én már semmit se merek mondani, de bevásárol valaki? Most mondja JC, hogy kéne ötven nagy kosár a maradéknak. Nem az, hogy a többiek hitetlen Tamásnak hívnak, de ez már no comment.

Csoda történt! Lemerült a telóm, jól elaludtam volna munkából, aztán fél hatkor mégis megszólalt az Úr hangján: Lázár, kelj föl! Halleluja!

Vki a környéken hozzon a benzinkútról egy rakasz ásványvizet! Itt csak Pi-víz van, és sehogy se változik borrá, biztos valami kuruzsló megbuherálta!

Tű fokán átférő, miniatűr tevét keresünk. A haverom nagyon vallásos és nagyon gazdag, árban mindenképp megegyezünk!

Pózolj kiszáradt fügefával, tök menő! A színem természetes, semmi szoli, föl-alá csörtetünk a sivatagban a Mesterrel, nyomja ezt az üdvösség-dolgot, csak hallgatod, és tisztára kicserélődsz. Közben meg fotoszintetizálsz, dől beléd a d-vitamin, élj te is pozitívan!

Gyerekek, Júdásnak ne adjon senki lóvét, úgy átvert engem, mint macskát a palánkon. Azt mondta, viszi a szegényeknek, aztán olyan bigékkel láttam talajrészegen, akiknek darabja egy kosár dénárba kerül. Én meg egész éjszaka halászok, nagy nehezen rátukmálom valami gógyis vevőre, erre ez az enyveskezű abból dajdajozik. Tudnám, mért nem rúgta még ki a Góré páros lábbal?

Aki engem akar követni, vegye vállára keresztjét, és jöjjön utánam!

Dobtam egy hátast, ez hatalmas duma! Tudja valaki, milyen keresztről beszél az Úr, és hol lehet beszerezni? Kérdeztem ilyen kegytárgyboltokban, és totál hülyének néztek. Kérdezték, akasztófát vagy hóhérbárdot ne adjanak-e.

Jeruzsálemi bevonuláshoz szamár lízingelése nyomott árakon! Három Királyok Teve- és Hátaskölcsönző, az égi utasok földi szállítója!

A Farizeusok és Írástudók Szakmai Kamarája a vallásgyakorlásra vonatkozó hatályos törvényi rendelkezésekkel összhangban elhatárolódik rabbi Jehósua tanításaitól, és egyben felhívja a társadalom figyelmét azok veszélyes voltára. Az illető isteni származására tett sorozatos célzások mélységesen megbotránkoztatóak és minden igazhívő rosszallásával találkoznak. A jeruzsálemi templom lerombolására irányuló szándéka határozott állásfoglalásunk szerint uszításnak minősül, annak három nap alatt való felépítése pedig nevetséges ígérgetés, ennyi idő alatt a szükséges engedélyek beszerzése is lehetetlen, ráadásul a felséges Cézárnak megvannak a maga beszállítói. A mózesi táblák alapján természetesen semmiképp nem kívánjuk felebarátaink halálát, az igazságszolgáltatás pedig Róma privilégiuma, ám aki véletlen felindulásból nevezett személyt meg találná kövezni vagy más módon végét szakasztaná életének, azt mi e tettéért semmiképpen bűnösnek nem tekintenénk!

Jaj nektek, farizeusok és írástudók! Olyanok vagytok, mint a kínai edénykészlet, kívül csupa csillivilli, de szétestek az első főzéstől. Töröltem az egész mocskos bandát a csoportból. Admin.

Nem kéne emberkedni a farikkal, nem vagy te olyan nagyfiú, mint amilyennek hiszed magad! Miből van az agyvelőd, betonból? Szerintem egy pár dekás kőtől olyan szépen beszakadna a koponyád, öröm lenne nézni! Főpapi áldást is kapnék érte, bejövős buli. Megvárlak a templom kijáratánál, oksa? (Ismeretlen felhasználó)

Csajok, vkinek női ruhája kölcsön? Itt a szentélyben belebújnék egy oszlop mögött. Nem, nem parti, nem jelmezbál, egy zombi ki akar végezni, utazik rám, el kell tűnnöm előle. Köszke!

Hi, vegánok a csapatban! Amikor a Főnök az ucsi vacsin azt mondta, hogy a kenyér az ő teste, a bor meg a vére, sztetek hogyan értette? Azóta rossz érzéseim vannak ettől. Nem járulok hozzá valami iszonyú mészárláshoz, ha eszek belőle?

Kézműves műgonddal megalkotott, igényes formatervezésű, extra erős kovácsoltvas szegek keresztre feszítéshez őstermelőtől. Hatékony segédeszközök rosszra fordult barátságok és ellenséges viszonyok felfüggesztéséhez!

Van valakinek használható GPS-e? Itt bolyongunk a Gecsemáné-kert környékén, de sehol semmi nincs kiírva, és a műholdas vétel irtó gyenge. Római katonákkal vagyok, abszolút bénán tájékozódnak, semmilyen értelmes nyelven nem beszélnek. Na, csók mindenkinek, főleg Jézusnak!

Összközműves, körpanorámás telkek tulajtól azonnal eladók, harminc ezüst ÁFÁ-val, azt holnap akár nyomhatod rá a felhőkarcolót.

Nyelveken szóláshoz intenzív tanfolyam, pártus, méd, elamita, mezopotámiai, kappadóciai, pontuszi, fríg, pamfíliai, latin, prozelita, krétai görög, arab kurzusok kezdőknek, középhaladóknak, haladóknak. Szentlélek Nyelviskola a harmadik kapunál jobbra. Kopogjanak, mert a főpapoktól való félelmünkben zárva tartjuk az ajtót. Ugyanitt hal eladó.

Napi motiváció: Én veletek maradok minden nap, az idők végezetéig.

Tamás ilyen hangulatban van: depis. Figyu, főnök, beszéljük ezt meg, jó? Az idők végezete frankón hangzik, de ha most bejönnél kicsit, akkor törnénk kenyeret, innánk bort, megtapogatnám a sebeidet is, mert szeretek tutira menni.

Lackfi János: Egymásban

Ma Istenben vagyok,

Bennem van az Isten,

Ma egymásban vagyunk,

Mint a van s a nincsen.

Szerelmes az Isten,

Mért engem szeressen,

Mint az útonálló,

Engem várjon lesben?

Világ rugdosása,

Világ ölelése,

Benned vagyok mégis,

Benned vagyok mégse.

Keskeny út előttem,

Széles ég fölöttem,

Beléd törülköztem,

Benned megfürödtem.

Tebenned aludni,

Ébredni belőled

Életre hátralék,

Halálra előleg.

Szaladni tebenned,

Futni mozdulatlan,

Áldó mozdulatban,

Kérő mozdulatban.

Mókuskerekedben

Az idő csörömpöl,

Egy marék muzsikát

Szaggatok a csöndből.

A maréknyi hangot

Hegyekké kelesztem,

Felemelsz, mint szikla,

Elnyelsz, mint tengerszem.

Ma Istenben vagyok,

Isten lakik bennem,

Mennyei lakbérem

Idelenn fizessem.

Szerelmes az Isten,

Énbelém van esve,

Felfelé zuhantam,

Akárki meglesse.

Lackfi János: Szerelemszörny

Ki tudta volna rajtad kívül

elviselni nyers duzzogásaimat,

mikor nehezen kiszámítható időközönként

a sértettség ketrecébe vackolódtam,

és vad vitázás után egyszer csak áttört bennem

valami furcsa gát, és mint barlangjába

Minótaurusz, tüskéi közé mogorva sün,

húzódtam vissza belső tengerembe,

mely kilátástalan, dühödt ritmusban

csapdosta partját, teljesen értelmetlenül.

Nem érthetted, miféle hiúság horgadt

fel bennem ilyenkor, s követelte,

hogy légballonná puffadt

hamis önérzetem nevében

felszedjek horgonyt, kötelet,

s részeg hajómon önmagam fortyogó

nyílt vize felé vegyem az irányt.

Emlékszem, mikor először történt

közös életünkben, és magyarázat,

érvelés, gyengéd megbeszélés

helyett egyszerre lobbant bennem

a talán nemzedékek óta utazó harag,

és kimentem a kertbe, hogy a régi mérleg

rozsdás, tízkilós súlyát cibáljam és dobáljam

az éjszakai kert földjébe döngve.

Később dúltan, viharosan sétálni mentem

árkon-bokron át, míg bennem fortyogott

az örvény és el nem csillapult.

És míg vélt sértettségem sebeit

vakarászta önkínzó kegyetlenséggel

egyik énem, fejemben hátratett

kézzel járkált egy harisnyás-cipellős

német úr, talán porosz, és higgadtan

ismételte sorozatos szemrehányásaimra

válaszképpen, hogy hiszen jól tudom,

fantomokkal hadakozom, az izzó máglya

fényében idomtalanra növesztett,

alaktalan árnyakkal, nincs se testük,

se lelkük, árnyékbokszolás, ébredjek

fel, hahó. Hiába persze mindez,

ha közben a dúvad én ajtóba verdesi

fejét, óvatos duhajként, ne vérezzen

azért, de higgye megközelíthetetlennek,

veszélyes és kiismerhetetlen lénynek

mindenki érte, az a piperkőc pedig folytatta,

egy-egy eltévedt ütés útjából játszi könnyedén

elugorva, hogy nézd, fiacskám, meddig

játszod még komédiádat,

otthon vár egy angyal,

nem érti, nem is értheti belső vergődésedet,

mégis elfogadja, mégis fejet hajt,

neki van igaza, bebizonyítom

tételszerűen, hadonássz csak, ha jólesik,

hát meddig óhajtasz még vaddisznó

módján fetrengni dagonyádban.

Különben csak tessék, ne zavartasd

magad akár az egész világtól, ha bolondot

akarsz csinálni magadból, senki se gátol,

ugyanolyan szeretettel, csak szörnyarcodtól

kissé ijedten vár vissza majd az a kislány,

kit még gyerekszobájából ragadtál el

magaddal, s most merészségét efféle

fellengzős rohamokkal fizeted meg.

És lassan oszlott szememről a vérköd,

úgy bámultam magam elé meredten,

mint a hentes, ki indulatában saját kezét

csapta le, és most ott hever előtte

a tőkén, hús a húsából, minden csupa

vér, most vissza kellene varratni valahogy,

Úristen, mondd, mi lesz, és ki kellett

aludnom vinnyogva, elvackolódva

ezt a szesznélküli mámort, melynek

tébolyában levágtalak magamról,

és te mindig visszaforrtál hozzám,

egyek lettünk, testrész a testrésszel:

kétfejű, nyolclábú szerelemszörny.

Szabó T. Anna: Ingatlan

Hány lehetőség. Hány álmatlan óra:
elképzelni, hogy hol lesz majd az ágy,
melyik szobában dolgozunk, melyikben
alszik a gyermek, milyen függönyök,
milyen színű fal, hol fér el a polc,
az íróasztal, milyen lesz a kád,
kell-e falat mozgatni, és hol áll
a mosógép, a porszívó, a létra,
vannak-e kuckók, zugok, pucikok,
van-e közös tér, futkosni való,
és a konyhába besüt-e a nap,
és elfér-e a szép nagy kerek asztal?

Pesthidegkúton öreg almafa
hullatta érett almáit az útra,
a lengő gömbök felett a magasban
páncélos varjak úsztak, ragyogott
az őszi ég. Háromszor jártunk náluk,
körpanoráma, lift nincs, negyedik.
Rákosszentmihály szélén óriás
diófa várt, a kikötött kutya
ferde szája – „amikor kicsi volt,
beugrott a Ford kereke alá,
eltört az álla” – félvigyorra állt.
Egy halott asszony nyüszített a házban,
és dohszag volt, de dőlt a napsütés.
A Wekerlén fakorlát, kicsi kert,
copfos kislányka, óriási fák,
de éreztem, ahogy a ferde fal
a tetőtérben nekem préselődik.
Jártam Pestimrén is, vesszőfutás
gyerekkocsival a sok kutya közt,
falusi utca, icipici ház,
de megmutatták a tisztaszobát is:
csupa ciráda, fehér és arany
szekrénysor, dzsungelmintás szőnyegek.
És Csillaghegy, és a Római-part:
felkapaszkodtam (tetőteret ígértek)
a sötét padlásgerendák közé,
és galambpiszkot találtam, és kormot,
kupacba hordott régi szemetet.
A rakparton egy lepattant lakásból
a Dunára s a Gellérthegyre látni:
a zöld víz felett nézhetném, ahogy
az öngyilkosok felmásznak a hídra.
Ukrán munkások laktak a szobában
műanyag poharak, alsógatyák,
aktposzterek között, tizenhatan,
szétzuhanyozták esténként az osztrák,
kerekesszékes tulajdonos
másfél lépésnyi fürdőszobáját.
A BAH-csomópontnál gyerekszagú
szobák, az ágyak helye még a padlón,
körbevezetnek az üres lakásban:
tizennégy év hűlt fészekmelege.
A társasház kertjében kis medence:
üresen áll a vízöntő leány
kőkorsója. És döng a forgalom.

A múltjuk ez volt. Mennyi, mennyi élet.
És magammá éltem mindegyiket,
mintha lehetne. Lázas izgalom
fogott el minden lehetőség láttán,
apróra berendeztem és belaktam,
órákban éltem át tizenhat évet.

Ma éjjel álmomban egy végtelen ház
termeit jártam, nyikorgó falépcsők
vittek felfele, mindig felfele,
üres és túlzsúfolt szobákon át,
pókhálós régi életek között,
de jövőtlen volt az egész, de múlt volt,
teljesen múlt, és nem volt soha vége:
egyre szűkülő térben nyomakodtam,
és „Berendezem!” gondoltam, és féltem.

Kosztolányi Dezső: Lásd, kisfiam, ezt mind neked adom most

Lásd, kisfiam, ezt mind neked adom most,

legyen tiéd örökre az egész.

Vedd a telet és a nyarat, a lombost,

itt van neked az epe és a méz.

Ez itt a keserű s ez itt az édes,

ez a fekete és ez a fehér,

ez a nyugalom, s a láz is, hogy égess,

ez itt a méreg és ez a kenyér.

Tejet adok, de hozzá szörnyű vért is,

ölelni lágyan és birkózni kart,

és harcot is, hogy harcolj csakazértis,

a rózsa mellett ott legyen a kard.

Van még néhány elhányt és csonka holmi,

egy kis verőfény és egy-két kacaj,

viaskodó kedv, várat ostromolni,

és végezetre egy nagy, tompa jaj.

Iker ajándékot veszel örökbe,

oly ember-ízű és oly felemás,

de ember adta, nem telt néki többre,

eget ne vívj, mély kutakat ne áss.

Sötéten nyújtom ezeket tenéked,

s koldus apád most tétovázva áll,

mert nincs egyéb. Jobbjában ott az élet,

és a baljában ott van a halál.

Svetlana Hmelj: Egyszer majd születik egy fiam

Egyszer majd születik egy fiam, és én mindent másképp fogok csinálni. Három éves korától azt hajtogatom: „Édesem! Nem kell, hogy mérnök legyél! Nem kell, hogy jogász legyél! Nem fontos, mi lesz a foglalkozásod, amikor felnősz. Szeretnél patológus lenni? Egészségedre! Sportkommentátor? Parancsolj! Bohóc egy bevásárlóközpontban? Kiváló választás!”

És amikor harminc lesz, odajön majd hozzám ő, ez az izzadt, kopaszodó bohóc szétkent sminkjével az arcán, és azt mondja: „Anya! Harminc éves vagyok! Bohóc vagyok egy bevásárlóközpontban! Ilyen életet akartál nekem? Mégis mire számítottál, anya, mikor azt mondtad, hogy a diploma nem fontos? Mit akartál, amikor a matematika korrepetálás helyett kiengedtél a srácokkal az udvarra?

Én pedig ezt válaszolom: „Édesem, de hát én rád hagyatkoztam, nem akartam nyomást gyakorolni rád! Nem szeretted a matematikát, a kisebb gyerekekkel szerettél játszani.” Mire ő ezt mondja majd: Én nem tudtam, hová vezet ez, gyerek voltam, nem tudtam dönteni, de te, te, te tönkretetted az életemet! – és letörli koszos ingujjával az elmosódott rúzst. És akkor én ránézek és azt mondom: „Most jól figyelj. A világon kétféle ember van: az egyik él, a másik meg keresi a bűnbakot. Ha nem érted ezt, akkor egy komplett idióta vagy.”

Erre felkiált majd, és elájul. A pszichoterápiás kezelés nagyjából öt évig fog tartani.

Vagy nem így lesz. Egyszer majd születik egy fiam, és én mindent másképp fogok csinálni. Három éves korától azt hajtogatom: „Ne légy hülye, Vologya, gondolj a jövődre, ha nem akarsz egész életedben egy call-centerben dolgozni.”

És amikor harminc lesz, odajön majd hozzám ő, ez az izzadt, kopaszodó informatikus, mély árkokkal az arcán, és azt mondja: „Anya! Harminc éves vagyok. A Google-nál dolgozom. Napi 20 órát robotolok, anya! Családom nincs. Mire számítottál, mikor azt mondtad, hogy a jó munka boldoggá tesz engem? Mit akartál elérni, mikor arra kényszerítettél, hogy a matematikát tanuljak?”

Én pedig ezt válaszolom: „Drágám, de hát én azt akartam, hogy legyen használható felsőfokú végzettséged! Hogy legyenek lehetőségeid, drágám!” Mire ő ezt feleli: „A francba a lehetőségekkel, ha egyszer boldogtalan vagyok, anya! Megyek a bevásárlóközpontban a bohócok közt, és irigyelem őket! Ők boldogok! Én is ott állhatnék, de te, te, te tönkretetted az életemet!” – és megtörli a szemüvegét. És akkor én felállok, figyelmesen ránézek majd, és azt mondom: „Most jól figyelj. A világon kétféle ember van: az egyik él, a másik meg keresi a bűnbakot. Ha nem érted ezt, akkor egy komplett idióta vagy.”

Erre felkiált majd, és elájul. A pszichoterápiás kezelés nagyjából öt évig fog tartani.

Vagy nem így lesz. Egyszer majd születik egy fiam, és én mindent másképp fogok csinálni. Három éves korától azt hajtogatom: „Nem azért vagyok, hogy bármit hajtogassak. Azért vagyok, hogy szeresselek. Menj apádhoz, drágám, és kérdezd őt. Én nem akarok beleszólni.”

És amikor harminc lesz, odajön majd hozzám ő, ez az izzadt, kopaszodó filmrendező, közép-oroszországi bánattal a szemében, és azt mondja: „Anya! Harminc éves vagyok. Harminc éve küzdök, hogy figyelj rám! Tíz filmet és öt színdarabot szenteltem neked! Írtam rólad egy könyvet, anya! Úgy látom, téged ez nem érdekel. Miért nem mondtad meg soha a véleményedet? Miért küldtél folyton apához?”

Én pedig ezt válaszolom: „Drágám, de hát én nem akartam semmit eldönteni helyetted! Egyszerűen szerettelek téged, drágám, a tanácsokat meg apád intézi. Mire ő ezt feleli: „A francnak kellenek apa tanácsai, ha egyszer téged kérdeztelek, anya! Egész életemben a figyelmedért küzdök. Megőrjítesz, anya! Mindent képes lennék odaadni, csak legalább egyszer, legalább egyszer megtudnám, hogy mit gondolsz. A hallgatásoddal, az elszigeteltségeddel te,te,te tönkretetted az életemet!” – és színpadiasan a homlokához emeli a kezét. És akkor én felállok, figyelmesen ránézek majd, és azt mondom: „Most jól figyelj. A világon kétféle ember van: az egyik él, a másik meg folyton vár valamit. Ha nem érted ezt, akkor egy komplett idióta vagy.”

Erre felkiált majd, és elájul. A pszichoterápiás kezelés nagyjából öt évig fog tartani.

Lazuljatok el, mindegy, hogy mennyire próbáltok tökéletes anyák lenni, a gyerekeiteknek mindig lesz mit mondani a pszichológusnak.