Tornay Krisztinának
A más-korokban volt gyűlölség
nem mentség nekünk semmire,
bár hát a gyűlölet-körülség
emberi, fájó vasfejűség,
a más-korokban volt gyűlölség
nem mentség nekünk semmire.
A sok rasszista, náci, komcsi,
s a dicső inkvizíció -
attól a lelkünk nem mosod ki,
inkább biz elkárhozol most ni,
ha mint sok rasszista, náci, komcsi,
azt mondod, hogy gyűlölni jó.
Hogyha azt mondod, ez az ember -
hát ez is az, nem mondok ellent.
De őt mindig a jobbal, szebbel,
magasabbal űzné a szellem,
s ha ezt nem szeretné az ember,
teremt magának önként ellent.
Meg hát végül is Istenével
találkozik az utazásban,
szembemegy gyávmerőn a véggel,
szívén jó vagy a gonosz térdel,
és mit mond majd, ha Istenével
találkozik az utazásban?
Nem mondhatja, hogy MÁS akarta,
sem pedig, hogy más is csinálta:
tetteit önmagára szabja,
és Isten is csak neki adja,
végül is akárki akarta,
maga kezével ő csinálta.
Ez persze mégsem egyszerű,
mondhatni, sokkal bonyolultabb,
de ha a mérce kisszerű,
és a hit is csak hit-szerű,
hát hogy is legyen egyszerű,
és mért ne lenne bonyolultabb?
