Ana Blandiana: Totul

Frunze, cuvinte, lacrimi,
cutii de chibrituri, pisici,
tramvaie citeodata, cozi la faina,
gargarite, sticle goale, discursuri,
imagini lungite de televizor,
gîndaci de Colorado, benzina,
stegulete, portrete cunoscute,
Cupa Campionilor Europeni,
masini cu butelii, mere refuzate la export,
ziare, franzele, ulei în amestec, garoafe,
întîmpinari la aeroport, cico, batoane,
Salam Bucuresti, iaurt dietetic,
tiganci cu kenturi, oua de Crevedia,
zvonuri, serialul de sîmbata seara,
cafea cu înlocuitori,
lupta popoarelor pentru pace, coruri,
productia la hectar, Gerovital, aniversari,
compot bulgaresc, adunarea oamenilor muncii,
vin de regiune superior, adidasi,
bancuri, baietii de pe Calea Victoriei,
peste oceanic, Cîntarea României,
totul

DP - Magyarázatok

Mit mondhatnék? Szeretlek, mert a fény
belőled jön, glóriát fon körém,
rám ragyogsz, mint a mindenkori nap,
szívemben zümmögnek a bogarak.

Szeretlek, mert lankadt leveleim
teává főzöd, kis bohém tein,
mikor már nem tudom, hogy élek-e,
pattog a labda, te játszol vele.

Szeretlek, hiszen el sem mondhatom,
hányszor sikerült úgy elrontanom
mindent, hogy vissza nem is tért soha,
hányszor vált szűkké minden szép szoba.

Szeretlek, mert, és szeretlek, hiszen.
Szeretlek. Járok egyet a vízen.

Radnóti Miklós: Tétova óda

Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet újra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, -
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagyok más világ.
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal
                        hűs tenyeredben.

Virgil Carianopol: Rózsát szórtam...

Rózsát szórtam mindenkire,
de néhány lelke-nincsen ember
a fény virágait lenyelte,
s visszalőtt rám a tövisekkel.


(Demény Péter fordítása)

Ralph Waldo Emerson-féle recept

„Sokszor és sokat nevetni; elnyerni az intelligens emberek megbecsülését, a gyermekek ragaszkodását; kivívni az őszinte kritikusok elismerését, és elviselni a hamis barátok árulásait; örülni a szépnek, megtalálni másokban a jót; jobbítani egy kicsit a világon – egy egészséges gyerekkel, egy parányi kerttel vagy azzal, hogy biztos lábon állva élsz; tudni, hogy legalább egyvalaki könnyebben lélegzik, mert te voltál. Ez a boldogulás, ez a siker.”

DP (Ivan Karamazov): Töklámpás

Ha nem vagy metafizikus,
a neved, kicsi pajti, kuss,
mert ha verset írsz, figyelem!,
legyen nagy eszme odabenn,
védjed és emlegesd a hont
(Kossuthot és más ily ikont),
emeld a mondanivalót,
szirénázz bombariadót,
mondd, hogy a vers az életed,
mindig a halál méreget -
különben neked nincs jogod,
se boldogod, se szomorod,
ne jöjjél nekem, hogy Weöres,
légy te Petőfi-örökös,
essél el minden harcmezőn -
ha nem, hát szúrd magad tökön.