2017. február 28., kedd

Nemes Nagy Ágnes: Tavaszi felhők

Bodzavirágból, bodzavirágból
hullik a, hullik a sárga virágpor.

Fönt meg a felhők szállnak az égen,
bodzafehéren, bodzafehéren.

Szállj, szállj felhő,
pamacsos,
hullj le, te zápor,
aranyos,
hullj le, te zápor,
égi virágpor,
égen nyíló bodzavirágból.

1 megjegyzés:

  1. Müller László:Uram te tudod!

    Erdély a miénk volt és még ma is a miénk,
    Szenvedtünk, legyőztük rabigát érte,
    Dolgoztunk keményen, míg az idegen henyélt,
    Hogy neki felépítjük mindig remélte

    A mi hazánkat a kincses Erdélyt védtük
    Hol őseink sírjai kelet felé mutatnak,
    Hol harangjaink magyar szóra kondultak,
    Ezer éven át, ha jött a vész, vagy a halál

    Nem volt előttünk itt senki, de jött utánunk,
    Ezernyi tolvaj, aki orvul támadt,
    Nem lakta Erdély szeretett bérceit senki,
    Magyar a neve is a mi Hargitánknak.

    Mégis becstelenül hazudták a világnak,
    Hogy Erdély a megszálló Róma szelleméből támadt,
    Hogy szent jussuk a kincses, gazdag Erdély,
    Hol eltemettük minden ősünk:apánkat, anyánkat!

    VálaszTörlés