Mit mondhatnék? Szeretlek, mert a fény
belőled jön, glóriát fon körém,
rám ragyogsz, mint a mindenkori nap,
szívemben zümmögnek a bogarak.
Szeretlek, mert lankadt leveleim
teává főzöd, kis bohém tein,
mikor már nem tudom, hogy élek-e,
pattog a labda, te játszol vele.
Szeretlek, hiszen el sem mondhatom,
hányszor sikerült úgy elrontanom
mindent, hogy vissza nem is tért soha,
hányszor vált szűkké minden szép szoba.
Szeretlek, mert, és szeretlek, hiszen.
Szeretlek. Járok egyet a vízen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése